Körséta

Kedves Látogató!

Sétánk színhelyén képzeljenek el egy erdő borította dombos vidéket, a domblábaknál pedig kiterjedt, mellékvölgyekbe is behúzódó mocsarat. A völgyfenéken állandó és időszakos vízfolyások csörgedeztek, egyik dombról a másikra szinte lehetetlen volt átkelni. Az erdő megélhetést jelentett az egyre gyarapodó településnek. A domboldalak elfoglalása után sorra töltötték fel az ingoványt és hódítottak el területeket az ősi formától.
Nos, mára eltűnt a mocsár és sorra benépesültek a völgyek. Minden művelhető terület egy időszakban gyér, de biztos terméssel látta el gazdáit.
A településen átkígyózik a 25-ös főút, eléggé megterhelve a mellette lakókat füsttel, zajjal. Ez az ütőér köti össze lakosainkat Miskolccal és Budapesttel.
A főváros felől érkezőket már messze nem a fenti kép fogadja. A dombokról eltűnt az erdő, a vízfolyásokat betonrézsűs meder tartja kordában. Keletre és Nyugatra is meredek, kopasz domboldalak húzódnak, erősen tagolva völgyekkel. Szembetűnnek a homokpadok, suvadásos felszíni formák, melyek csak a keleti oldalt jellemzik. Már messziről észreveszi a szemlélődő a legnagyobb suvadást, mely tulajdonképpen egy hegy évszázados metamorfózisa. Tekintsük meg közelebbről az ágaskodó homokfalat! A falu központjában, elfordulva a főútról jobbra, már jelzik a táblák, hogy strand felé vettük utunkat. Néhány kanyar után egy rövid emelkedőn felérve tárul elénk a magas homokfal és alatta ezüstösen csillog egy kis tavacska. Enyhe lankákba hajlik a bal partja, a jobb oldalon pedig meredek dombon dacoló fenyők állnak őrt. A tó környékén pihenőházak, strand és kemping épültek.
Visszatérve a főútra az elágazástól 200 m-re találjuk a központot. Táblák igazítják el az idegent. Itt található a Polgármesteri Hivatal, a Napsugár Étterem, az iskola épületegyüttese, a Posta, Tájház, a Gondozási Központ, Gyógyszertár és a Faluház. Az épületek közötti teret parkok töltik ki. A hivatal előtti parkban láthatjuk a helyi fafaragó mester, Gál János egyetemes történelmi emlékművét, a szemben lévő Millecentenáriumi parkban pedig egy hatalmas földbeszúrt szablya, mely keresztet is szimbolizál, jelképezi a honfoglalást és a hitet. Rajta rovásírás. Alkotója szintén helyi: Nagy Ákos tanár úr.
Egy kicsit Északnak, de még mindig a falu központjában, a Tájház előkertjében áll az óriás szobra, akinek nyakába János vitéz csimpaszkodik. A tájház udvarán sütésre alkalmas kemencét épített egy helyi mester. Szinte a szomszédjában, a valamikori iskolában egy vallásos közösség rendezkedett be, névadójuk a vértanú, Szent Filoména.
A központból Nyugatra elindulva, követve a borsodszentgyörgyi utat, találjuk meg a műemlék római katolikus templomot. A helyi egyházközség elkötelezett és önzetlen hívei, sok munkával alakították környékét. A parókia épületébe a Szent Ferenc Kisnővérei szerzetes közösség költözött. Áldozatos munkájukkal sok családnak adnak lelki békét.
A templomra néző hegy tetején magas kereszt áll őrt és hirdeti az utazóknak, hogy keresztény népek lakják a települést. Viszontagságos úton, sokak kézi ereje által került a hegy tetejére az ezredforduló emlékére.
Visszatérve ismét a főútra ismét a déli faluvég felé vesszük az irányt és kicsit beutazva Járdánházára, jobbra fordulva juthatunk ki a Gyepes völgybe. E természetvédelmi terület kincsestár a botanikus, zoológus szakemberek számára.
A völgy, hála a kezelőnek, csak gyalog és kerékpárral járható. Kristálytiszta levegője, a szurdok völgyre jellemző klíma mennyei érzés a fáradt test számára. A helyiek által kastélyoknak nevezett vendégházak nyújtanak szálláslehetőséget. Az első, az Ivánka tanyai kastély műemlék jellegű épület. Ne gondoljon az utazó itt nagy, díszes kastélyokra, csupán családi ház nagyságú építmények ezek, nevüket az építési stílus miatt kapták csak.
A kastélyokat összekötő betonút mellet érdemes megnézni az apró tavacskákat, melyek sisteregnek az élettől és csodálatos keretbe foglalja őket a pompázó aljnövényzet.
A vándor számára a főútra történő visszatéréssel befejeződött a séta. Talán azzal a tapasztalattal térhet haza, hogy nem a világ végén járt és megismerhetett ismét egy maroknyit hazánk csodái közül. Ha netán beszélgetett is idevalósiakkal, akkor talán a lelkét is megmelengette a helyiek közvetlensége, barátsága. Talán a visszatérés vágya is kialakult benne. Mi minden esetre őszinte szeretettel fogadjuk!