Községünk, a kistérség egyik legnagyobb határával rendelkező és legrégebbiek
közé sorolt települése. Kezdetleges település a magyarság ideérkezése előtt
is lehetett már a helyén, de mai névvel a XI. század elején jöhetett létre.
A környező települések (Járdánháza, Disznósd, Nádasd) Arló határából váltak
ki.
A község a királyi várszervezet kialakítása során szerveződött és a létrehozásban
szerepet játszó Bors (Miskóc) nemzettség nevéhez fűződik. A Miskóc nem több
tagjának emlékét őrzi a község helynév anyaga, de szép számmal megtalálhatók
a szláv eredetű szavak is, melyek bizonyítják a honfoglalás kora előtti létet.
Okleveles említés csak megkésve jelentkezik. Az 1268-ban létre-jött oklevél
azt bizonyítja, hogy Arló a Miskóc nembeli Tamás és Péter öröklött birtoka.
A XV. Században a Csobánka, Füzesi családok a birtokosok, de részbirtokkal
rendelkeztek a Rátold nembeli Pásztóiak is. A későbbi korokból elsősorban
adománylevelek (Mátyás király) és egyházi iratok maradtak fenn.
Nevének eredete ma is vitatott. A tudományos név-szófejtés álláspontja szerint
a község neve az "orilu" ó-szláv, sas szóból származik, mely feltehetően egy
személy nevét jelentette és e névből alakulhatott ki a helynév.
Az első telepesek fakitermeléssel foglalkoztak, hiszen bővében volt a vidék
az erdőnek. Ez a foglalkozási ág több száz évig fönnállt, mégnem a Rimamu-rányi
és Salgótarjáni Részvénytársaság megalakulása a XVII. században nagy befolyást
gyakorolt a régió etnikai összetételé-re. Az őslakosok mellett nagyarányú
cigány és alföldi ember vándorolt a régióba és települtek le a környékbeli
falvakba. A roma szokásrendszer és összetartozás miatt bizonyos települé-seken
nagy számban jelentek meg, míg másokat teljes egészé-ben elkerültek.
A község a kedvelt, és keresett települések közé tartozott, így alakulhatott
ki a napjainkban már közel 50 %-os cigány kisebbségi arány.
Az ózdi székhelyű gyár nagy felszívó erőt jelentett a képzetlen munkaerő számára,
itt szinte mindenki el tudott helyezkedni, kevés volt a századfordulón és
az azt követő években a szegény ember.
A borsodnádasdi üzem létrejötte méginkább biztosította a foglalkoztatási feltételeket,
így lényegében az államosítás után is tisztes megélhetést nyújtott mindenki
számára a nehézipar.
Néhány család kivételével mindenki az iparból élt, így hatalmas csapást jelentett
a nehézipar összeomlása és a borsodnádasdi, ózdi harapófogó teljes egészében
megváltoztatta a község szociális képét.
A lassan lábadozó faluból ma több százan vállalnak munkát a fővárosban és
a megyeközpontban.